Nem csak egy kutyasuli, több annál...

Amikor belecsöppentem a Szegedi Kutya Klubba, mint a középfokot elvégezni vágyó gazdi, akkor láttam, hogy az oktatókat milyen vidámság hatja át. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet és többet szeretnék Velük tölteni, hogy miért?! Azért, mert végre egy olyan társaság tagja lehettem, ahol nem gáz a kutyádat megemlíteni, a kutyádról beszélni hosszas percekig. Nem néznek hülyének, ha véletlenül kimondod a "gyerek" szót négylábúdra, vagy esetleg többes számban beszélnél, amikor a kutyádról beszélsz, ezzel azért vigyázni kell, mert pl az "ivartalanodtunk", "szartettünk" és még sorolhatnám a hasonló vicces példák esetében nem mindig jól jön ki a többes szám. 

Persze ahogy minden társaság életében vannak klikkesedések, nézeteltérések, itt is akadtak. Soha nem fogom elfelejteni, első hmm nem is igazi nézeteltérésemet, Pankával, az iskola vezetőjével. :) Szerintem így utólag mindketten mosolyra derülünk, ha visszaemlékszünk rá. Rólam tudni kell, hogy ami a szívemen az a számon, így van ezzel Panka is. :) Panka, oktatótársa, Erika segítségével vezette a középfokú tanfolyamot. Első tanfolyami alkalmakkor nehezen illeszkedtem be a csapatba, mert több egyszerre alapfokot végzett gazdi vágott neki ismét együtt a középfoknak. Nekem van egy érdekes stílusom, amit azóta is fenntartok, csipkelődök, egy-egy beszólást eleresztek, így próbálok kommunikációra sarkallni bárkit, na ez a tanfolyamon sem volt másképp. :) De valahogy nem kaptam meg azt, amit akartam, csak egy-két gazdi értette meg mit is szeretnék, aztán Pankától megkérdeztem, hogy mi lesz, ha én ezt így folytatom, mire ő nemes egyszerűséggel  közölte "Kiközösít a falka"! 

A falka, a suli nem közösített ki, sőt azt mondhatom, hogy ismét szereztem pár relatív messze élő (80 km) barátot személyükben. Hiába ez az én formám. :) Mint jó barátok igyekszünk a sulin kívül is ápolni a kapcsolatokat, de azért nem elfelejtve, hogy mi tart össze bennünket. Eddig 3 alkalommal volt szerencsém részt venni különböző eseményeken, mint terelés, és a Veresegyházán található Medvepark megtekintése. A választás azért esett erre a parkra, mert ide a kutyákat is beengedik.

Szóljon ez a bejegyzés a maci és farkas park által otthont adó kalandjainkról. :) 

Már a kecskeméti találkozás is elég kalamajkás volt, elalvás, késés, tömegnyomor jellemezte az autókat. Az út nagy része eseménytelen volt, navigációnk miatt mi vezettük a konvojt Dáviddal. Ez itt a reklám helye, éljen az Iphone és a Navigon!!! Nélkülük nem találtunk volna olyan gyönyörű túraútvonalakat, mint amin elvezettek minket a maciparkba. Remek dimbes-dombos homok utakon irányított minket a nagyszerű szerkentyű.  De nem csak mi tévedtünk ezekre a kietlen utakra, a legnagyobb mosolyt az váltotta ki, mikor hasonló telefonnal rendelkező társaság megkérdezte, hogy jó helyen járnak-e, mikor épp tájoltuk magunkat az erdőben! :)

Miután megérkeztünk rendezett, egyszerű park, és kedves emberek fogadtak bennünket. Volt itt medve és farkas közös élettereként elkerített rész, külön egy a simogatható farkasoknak, és az ormányos medvéknek. Rengeteg tér nem messze az állatoktól, padok a hosszas figyelés céljából. 

Bejárat után nem sokkal a csapat egy része

Komolyan a helyet csak dicsérni és ajánlani tudom. Bár egy tanácsot adnék, rengeteg szendvicset és innivalót vigyetek magatokkal, de főleg szendvicset, mert enni nem tudtunk. Nagyon sokáig kellett várni, így lemondtunk róla. Ha kutyákkal mentek ne felejtsetek el vizet és tálat vinni nekik, mert nincs ivási lehetőség számukra. Eléggé feltűnőek voltunk a kutyákkal, meg volt, aki okosan a kutyasulis pólójában virított, köszi Móni!! Nagyon közvetlenek voltak itt az emberek, egy család sem gorombáskodott velünk, kutyákkal. Sőt néha a sok gyerek már-már megterhelő volt a kutyákra nézve. Azt elmondhatjuk, hogy derekasan helyt álltak négylábúink, sok szaggal, ingerrel, állatokkal kellett megküzdeniük. 

A nap fénypontja sokunk részéről mindenképp a farkas simogatás volt. Igen, bemehettünk a farkasokhoz kis csoportokban, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk velük. Soha nem fogom elfelejteni ezt az élményt. Tudom, sok ember számára, ők már nem igazi farkasok, pedig, dehogynem, vérbeli farkasok, akik ugyanúgy falkába rendeződve élnek, ugyanazokkal a szabályokkal. 

Gabi, Kitti, Móni is élvezte a farkasok társaságát :)

Számos írást olvastam, dokumentumfilmet néztem, ami természetes életterükben található, valamint emberhez szoktatott farkasokról szólt. Ezek bebizonyították, hogy egy farkasból sohasem lesz kutya. Korom Gábor előadásán hallottam egy esetről, ahol egy biológus egy farkassal élt együtt, mindaddig nem volt gond kettejük kapcsolatával, míg emberünk lebetegedett és a gyengeséget a farkas megérezve átvette az irányítást. 

Én sem maradhattam ki :)

Rövid kitérővel csak a vadságot szerettem volna kihangsúlyozni, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyszerűen leírhatatlan az érzés, egy ilyen nemes állatot megérinteni, ilyen közel kerülni hozzá. Voltak közülünk, akik még egy-két puszit is kaptak tőlük. :) Tanács, ha kutyával vagy, és esetleg a jutifali is van a kutyád részére, mondjuk virsli, ha a virslis kezedet beletörlöd a nadrágodba, tuti sikered lesz a falkában! Azonban vigyázat, ételt tilos a farkasok közé vinni!!! Felejthetetlen élmény, szóval, aki teheti akár kutyával, akár anélkül, de mindenképp látogasson el ide!!

A nagy farkasosdi után jött egy kis pihenés. Rengeteg szabad terület van a Medvepark környékén, egy szántóföldre gyalogoltunk, ahol elengedtük a kutyákat. Mi ettünk, ittunk, kutyák kergetőzésben, játékban vezették le fölös energiájukat. Remek kis kikapcs volt ez mindenkinek, elterülhettünk a fűben, és megbeszéltük az eddig látottakat. Aztán előkerült a frizbi, ami beindított mindenkit, hogy kipróbálja. Nem is tudom hányszor repkedtek a rózsaszín korongok, és hány kutya szájában fordultak meg. Néhány kép, mely tanúsítja a kutyák jó kedvét. 

Köszönet a képekért: Adrinak, Évinek, Vikinek, Zsuzsinak

Itt készült a "kis létszámú" társaságunkról a csoportkép is, sajnos páran hiányzonak. 

Fotót készítette: Bartsch Éva

Készült külön a kutyákról is, egyik kedvenc képem:

Fotót készítette: Bartsch Éva

Farkasok bűvöletében

Persze, a medvékkel együtt élő farkasokat is szemügyre vettük, megfigyeltük az egymás közti kommunikációjukat, viselkedésüket egy-egy változásra. Láttuk, ahogyan lassan közelítve felmérik a terepet, majd kommunikálnak a kutyáinkkal. Természetesen erre a sajátjainknak is volt némi hozzáfűznivalója. Voltak, akik meghátráltak a farkasok szúrós tekintetétől, voltak, akik állták, sőt még morogtak is. Ez is olyan érdekesség volt, amit nem tudom, hogy máshol megtapasztalhatunk-e. 
Még egy fontos dolog is történt a nap vége felé, ami bebizonyította a jelenlévőknek, hogy a Tükör módszer jól kidolgozott alapokon nyugszik. Történt, hogy Adri kutyáját úgymond benézte magának az alfa farkas, (ha nem lett volna kerítés... :O ), Bartsch Gabi, a Szegedi Kutya Klub egyik oktatója, Edward mellé állva szemmel verte a farkast, Gabi nyert. A farkas vereséget szenvedett, így vissza szerette volna állítani tekintélyét a falkában, kipécézte magának a legközelebb álló egyedet. Épp, hogy nekiment, Gabi ekkor egy erős rászólással az akció befejezésére késztette az alfát. Igen, most mindenki érezheti, hogy milyen büszkék voltunk a "mi" Gabinkra!!! :) Mindezeket a technikákat a kutyaiskolán is alkalmazzuk, eredményesen. 
Remek hely a Medvepark családoknak, kutyásoknak. Több mint egy hónapja voltunk itt, mégis olyan, mintha most történt volna. 


Jövő héten, április 30-án terelünk!! Ismét egy jó hangulatú kikapcsolódási lehetőség, Veletek, Kedves Barátaim!!! 

Tolatva fekvés rejtelmei

Végre sikerült összeraknom a még márciusban felvett videónkat, ahol Jamiet épp arra tanítom, hogy a hátsó lábait, valamint a fenekének mozgatását használja arra, hogy lefekhessen. Idétlenül hangzik, igaz? 

Akkor kicsit elmagyarázva: a kutyák általában úgy fekszenek le ülő helyzetükből, hogy a mellső lábukat rakják előrébb, azaz a fenekük marad egy helyben. Jamie max akkor produkálta a tolatva fekvést (nem tudom, hogy ez lenne-e helyes meghatározás), amikor bent, a térkövön elcsúszva elterült. Na igen, ez közel sem a preferált fekvési mód. :)

Miért van nekem, nekünk erre szükségünk?! Az ügyességi szint 4-es vizsga című blogbejegyzésben írtam, hogy újra neki szeretnék futni a fent említett vizsgának, de úgy, hogy tökéletesítünk bizonyos elemeket. A kézjeles feladatnál egy pálca mögé lefektetve a kutyát eltávolodva tőle, Ü 4 esetében 15 méterről kézjellel kell irányítani a kutyát. (ülésből-fektetés-állítás-ültetés-állítás).

A feladat megtanításához a kezdő ötletet egy márciusban, Szeged belvárosában megtartott klub adta. Akkor lépcsők előtt letehettük a kutyát ülő, fekvő pozícióba, lépcsőkön eltávolodva a kutyáktól a helyben maradást gyakoroltuk. Évi (Bartch Éva), aki a klubot vezette, mondta, hogy ez egy nagyon jó gyakorlási lehetőség a tolatva fektetéshez is akár. Ekkor villant be, hogy valamire az a 3 lépcső is jó, ami nálunk, a lakásnál megtalálható. 

Magamhoz vettem egy pálcát, széket, a kamerát és egy délután alatt összehoztuk azt Jamievel, amit majd a videón láthattok.

Akkor lássuk csak, hogyan is kezdtem el tanítani: 

Először úgy gondoltam, hogy pálca nélkül és csak a lépcső segítségével kezdek hozzá a feladathoz. Igen ám, de Jamie, ha meg is csinálta a tolatást, a mellső lábait azonban nem hagyta a lépcső előtt, hanem egyszerűen lelógatta. :) Itt egy kép arról, hogy mire gondolok, ne lepődjön meg senki Jamie kopaszságán, ez nem rég készült, csak az illusztráció kedvéért. 

Akkor elővettem a pálcát, amiről tudtam, hogy Jamie nem fogja átlépni, (ezt korábban megtanulta már, hogy nem szabad) és a lépcső elé raktam. Azaz most már adott a pálca és a lépcső. "Akkor gyerünk már szépen feküdni!!!!" :) De nem akart sikerülni, Jamie elkerülő lefekvést tanúsított, ami annyit tesz, hogy szépen, a pálcát nem érintve lefeküdt, oldalra... :/ Kell egy szék!!!!! Először székeket a tolatás trükkhöz használtam, hogy Jamie könnyebben rájöjjön mit is szeretnék tőle, ez meggátolta abban, hogy oldalra kitérhessen.

Letettem egy széket Jamie mellé a pálca mögé, azaz lezártam az oldalfevéshez vezető utat. Na és ekkor esett le a kutyámnak, hogy mit is várok el tőle ennél a feladatnál.

Itt láthatjátok a kiinduló helyzetet: Szorosan ültetve a pálca mögé

és az eredmény: fekvés úgy, hogy a mellső lábak egyhelyben maradtak:

Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy először mindenképp valami csúszós talajon jó elkezdeni a feladatot, én Jamienél különösen láttam, hogy mennyire visszavetette, mikor a füvön próbálkoztam a fektetéssel. Furcsa volt neki, hogy a térkövön egyszerűen hátracsúszó popója most nem indul hátra. Itt máshogy kellett véghezvinnie a feladatot, a videón is látszik, hogy van amikor még totyogva lépegetett hátra, és volt hogy egyszerűen felállt és úgy feküdt le. Na mindegy, a videón úgy is jobban érthetőek a megoldásai.  :) 
A lényeg, hogy amikor talajt váltunk, ne várjunk el sokat a kutyánktól. Azaz kis próbálkozásokra is rá kell klikkelni. 
Jelenleg a helyszínek váltogatásával próbálom Jamienek berögzíteni ezt a fajta fekvést. Fontos megjegyezni, hogy attól, hogy én a kutyámnak megtanítottam ezt, még nem várhatom el tőle egyből a feladat sikeres végrehajtását más környezetben.  Gyakorolni, újra tanítani kell sok helyen (pl. ház előtt, az utcán, parkban, focipályán, kutyaiskolában). Az újra tanítás természetesen sokkal gyorsabb folyamat, mint maga a tanítás, csak rá kell vezetni a kutyát arra, hogy a fektetést ugyanúgy kérem, ahogy otthon. Ha már minden esetben pálca segítségével sikeres a fekvési mód, akkor a pálcát kivehetem. 


És a végére itt a videónk:

Remélem ismét hasznosnak ítéltétek a leírtakat. 
Jó kutyázást Mindenkinek!! :)

Bemutatkozási lázban

Két hete abban a lázban égek, hogy egy értelmes bemutatkozó szöveget összehozzak, mivel Panka a Szegedi Kutya Klub vezetője, megkért, hogy mint a suli egyik oktatója, én is készítsek egyet.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat tudnék írni magamról, az indíttatásról, ami ide, a jelenlegi állapotomba, céljaimhoz sodortak. Csak írtam, csak írtam és írtam... az egész szöveg, 1,5 oldalas lett. Addig rövidítettem, amíg el nem értem az 1 oldalas változatot. 

Minderre azért volt szükség, hogy a gazdik, akik a suli új honlapját megtekintik, megismerjenek minket, oktatókat. Közelebb kerüljünk az emberekhez.

Íme az én verzióm:

Amióta az eszemet tudom állatorvos szerettem volna lenni. Bárki feltette a közhelyessé vált kérdést: „mi leszel, ha nagy leszel?”, egyből ez volt rá a válaszom. Sajnos az életem máshogy alakult, lebeszéltek ennek megvalósításáról. Az állatok iránti szeretetem sosem múlt el, sőt időközben egyre erősödött, melynek abszolút középpontjában a kutya áll. Mindig volt kutyánk, az első, akire emlékszem Morzsi, a tacskó volt. Tőle tanultam meg, hogy mit szabad és mit nem egy kutyával.

Szüleim nem nagyon szerettek volna Morzsi után kutyát, hogy bebizonyítsam nekik 11 évesen is elég érett vagyok egy saját kutyához, minden nap elvittem egy madzagra kötött követ sétálni. Igen, elég bizarrnak tűnhet, de minden porcikámmal akartam kutyát.

Második kutyánk, aki megalapozta a kutyák iránti vonzalmamat, Bonny, a golden retriever volt. Az alap vezényszavakra megtanítottam, sétálni is napi rendszerességgel jártunk. A környékbeli erdő-mező állandó vendégei voltunk. Ő volt a remek, hűséges társ, akit bárki kívánna magának. Azonban az álomvilág lufija egy napon kilukadt, amikor kutyatámadás áldozatai lettünk egy nyitva hagyott kapu miatt. Goldim jellemében a változás kézzelfogható volt, attól a naptól kezdve nem fogadta el semmilyen kutya közeledését. Változást 7 éves korában egy kölyök hozta, Snoopy, a parson russel terrier. Ő egy tipikus terrier volt, magához vette az irányítást, az én csodás kutyám követővé, grabancrángatásos „bántalmazottá” vált. Goldenem halála után Snoopy maradt nekem, általa éltem meg, hogy mi is a Kihívás a kutyázásban. Minden téren baj volt vele, velünk. Agresszív volt más kutyákkal, akaratos, önfejű velem szemben. Miatta, kapcsolatunk érdekében akartam képezni magam. Sajnos a tetteket már nem élhette meg, 7 éves korában el kellett altatnunk.

Következő kutyám fajtáját nagyon sok utánajárás előzte meg, így jutottam el az ausztrál juhászhoz, mint fajtához és remek képviselőjéhez Jamiehez, aki 2010 májusában költözött be az életembe. Teljesen megváltoztattam az életmódomat, a kutyám az életem szerves része lett, sokat van velem, Soltvadkerten, ahol élek, már-már hiányolják mellőlem, ha nélküle jelenek meg valahol.

Jó gazdi szerettem volna lenni, emiatt jelentkeztem a Népszigeti Kutyaiskola szervezésében a Kiképzésvezetői 1.-2. tanfolyamára. Továbbá szerettem volna megismerkedni a kutyaiskolák világával, így 2010-ben Népszigeten elvégeztük Jamievel az alapfokot, majd térséget váltva, közelebb, a Szegedi Kutya Klub középfokát is sikeresen befejeztük. A K99-es vizsgarendszer keretein belül is folyamatosan megmérettetem magunkat, nem elfelejtve a kutyánk tanításának szépségeit. Igyekszem a látásmódomat tágítani különböző szemináriumokon való részvétellel is. Eddig a Szegeden megtartott Nyomkövetési szemináriumot hallgattam végig. Későbbiekben szeretnék eljutni az Engedelmes, valamint az Ügyességi szemináriumokra. Alkalmam nyílt 2011. nyarán a kutyasulin V. Nemes-Nagy Panka vezetésével egy különleges oktató képzésen részt venni. Szabad időnket nem kímélve foglalkoztunk ennek keretein belül a kutyával, és ami legfontosabb saját magunkkal. Itt esett le az a bizonyos tantusz, ami le kell, hogy essen, tisztán láttam, hogy miket rontottam el, miken kell változtatnom.

Jelenleg a Kölyök suli oktatója vagyok, amit nagy élvezettel vezetek Mónival és Jamievel. Igen, sosem gondoltam volna, hogy az én bohókás kutyám kölykök felnőtt kutyákhoz szocializációját hivatott majd szolgálni, de így lett és nagyon büszke vagyok rá, magamra, hogy ezt sikerült elérnünk. Mindez remek lehetőség a fejlődésre, és nem mellesleg az egyik legszuperebb dolog kölyökkutyákkal foglalkozni.

Sokan megkérdezik, hogy miért utazok ennyit, mi motivál? Úgy gondolom, ha már állatorvosi álmaimról letettem, nem hagyhatom, hogy a kutyázással kapcsolatos vágyaim, álmaim is elvesszenek. Folyamatosan bővülő tudásommal próbálok a kutyáknak, gazdiknak segíteni, hogy kedvencüknek jobb, teljesebb életük lehessen. A kutyasuli, az oktatók rengeteg segítséget adnak ehhez, és mindezzel remélem, hogy egy olyan helyen, mint a kisvárosom, Soltvadkert, is kialakíthatok egy kutyás közösséget, hogy ne csak az udvarokban, kerítések által elbarikádozott, vagy önsétáltató kutyákkal találkozzak, hanem a séta örömét együtt élvező kutya-gazda párosokkal. 

Láthatjátok, én is sok rosszat megtapasztaltam, ma már beismerem, hogy a gondok saját hibáimból eredtek. Mai fejemmel, tapasztalataimmal sok mindent máshogy csináltam volna, de akkor nem jutottam volna el ide. Ördögi körforgás, nem? :) 

Tapasztalat: Kell az a rossz, ami által jobbak lehetünk. Merjünk hibázni, de ne legyünk restek ezeket beismerni, ne hárítsuk másra, a kutyánkra. Mindig keressük meg az okot, ami hibázásra késztetett minket.

Na ennyi a bölcselet mára. :) Jó kutyázást Mindenkinek! 

Szlalom közbeni ugatás :/

Ahogy azt már korábban is leírtam a szlalom tanítása az egyik feladat az Ü 4-es vizsgán, próbálkozom ennek tanításával. Azt a linket vettem alapul, amit az Ügyességi szint 4-es vizsga blogbejegyzésemben belinkeltem a szlalom résznél. A csajszi nagyon komolyan elmagyarázza lépésről lépésre, hogy hogyan is kezdjünk hozzá az alapokhoz, mikor lépjünk tovább, mik a lényeges pontok.

Nagy Orsival ( Ingrid goldi gazdija) átbeszéltük kedden, hogyan is lehet megtanítani a szlalomozást, a pályánk maga volt a Vadkerti-tó területe. Olyan csodálatos volt, a környezet, a hangulat, hatalmás fák alatt, zöld gyepen két tanulni vágyó kutyával nekivágni a szlalom alapjainak. Végülis maradtunk annál a verziónál, amit a belinkelt videó is mutat.  A tanítási módszer nekem nagyon tetszik, van egy apportos border collie-ja, akit a játékával motivál. Én is ezzel szerettem volna, azonban van egy lényeges elem, amit nem szabad figyelmen kívül hagynom, a kutyám nem ugathat a feladat megoldása közben, mert ez fegyelmezetlenségre utal. Elfogadom, bár nem értem ennek a miértjét. Pár agility felvételt volt már alkalmam megnézni és ott majdnem az összes kutya ugatott, csaholt egy-egy akadályvétele közben. Orsi simán tudja Ingridet jutalmazni a labdájával, nekem Jamie felugatott... :(

Így nálam azt, hogy játékkal jutalmazzak ki kellett venni a tanítási módból. Nagyon sajnáltam, mert nagyon tetszik, és értem is a csajszi videójának logikáját.

Természetesen benne lehetne az is, hogy a játékkal jutalmazom, de akkor már itt az elején ki kellene belőle venni a játék iránti csaholását. Nem egyszerű az már biztos, sok időt elvenne, mert rendkívül fel tud pörögni bármilyen játékra, legyen az frizbi, labda, a csipogó plüsscsontja. Ez nem pár nap folyamata lenne, hanem kemény, következetes, ugyanakkor hosszadalmas munka, ami nem fér bele a jelenlegi terveim közé.

Hogyan is kell "kivenni" a nem kívánt cselekvést, Jamie esetében az ugatást. Az egyik "legkönnyebb" módja, hogy ha megtörténik pl az ugatás, akkor abbahagyom azt, amit akkor épp akartam. Példa: Jamie ha kicsit túl van pörögve, akkor már arra ugat, hogy a felvett labdát kicsit magamnál tartom, nem dobom el rögtön, vagy épp egy megkerülést végeztetek vele magam körül és utána dobnám a frizbit. Ha ugatna, akkor fogom az épp aktuális tárgyat, ami az ugatását kiváltotta, elteszem (akár a pulcsim alá rejtem), majd én is elfordulok tőle. Nem foglalkozom vele egy darabig. Sajnos ha ledobom, akkor előfordult, hogy odaszaladt és felkapta maga szórakoztatására, és vagy elvitte, vagy a combomat böködte vele, hogy "dobd máááár el!!!". Emiatt kell nekem eldugnom a játékot, hogy ne lássa.

A következetesség sarkalatos pontja az egész viselkedés"javításnak", mert ha csak egyszer-egyszer csinálom meg ezt, és utána elfogadom tőle az ugatást, akkor nem lesz ennek soha vége. Akármilyen rossz  a viselkedés, amit meg szeretnénk változtatni, igen komoly feladat elé állunk, és valljuk be, általában mi, magunk, gazdik vagyunk a hibásak, hogy a viselkedés kialakult. Ezt kell belátnunk, hogy nem a kutya hibája, ne rá legyünk mérgesek, illetve ne büntessük (testi fenyítés) meg azért, ha nem változna a helyzet rövid időn belül. A rossz viselkedések, ha berögzülnek nagyon nehéz azon változtatni. A testi fenyítést ne alkalmazzunk, ha lehet!! Csak gondoljunk bele, mekkora törés lehet a kutyámnak, ha egy felpörgetett helyzetből kiszállok, nem játszok vele, holott már látta a labdát, frizbit a kezemben. 


Szóval mindent összegezve, ahhoz hogy változtassunk: kell egy jól kigondolt, kutya számára is érthető terv. A kutya értse azt, hogy mi miért van, mi esetünkben Jamie-nek értenie kell, hogy a játék hevében kitörő ugatása az, ami nekem nem tetszik. Rögtön akkor a viselkedésem megváltozik, megvonom tőle a figyelmemet. Ha ezt sokszor, jól időzítve megteszem rájön, hogy akkor játszunk, ha csöndben van. 


Végül vissza a szlalomhoz, a jutalmazás módja a jutifalat lesz, virsli-száraztáp összekeverve. A szlalomnál nem mutogathatok, a kezdetekkor még természetesen megvan ez a segítség. Ki kell eszelnem egy parancsszót a pálcák közötti szlalomra. A normál "szlalom" parancsszóra a lábam közötti szlalomot gyakoroltuk be. Ahogy a videót készítő csajszi kutyája is bemutatja,  magától megy be a pálcák közé, megértve, hogy mindkét kapun át kell mennie. Ezt kell Jamie-vel is megértetnem. 


Itt van első napunk videója, nagyon sokat kell rajta még csiszolnom, sőt ezeket a gondolatokat blogomba vetve látom, hogy nincs meg az előre küldésünk, ugyanúgy mutogatok. Lehet még jobb kivitelezési terv kell majd. Majd a következő bejegyzésben... :)

Szlalom tanítása 1. nap


Már két közös szlalom gyakorláson is túl vagyunk Orsiékkal. Azért az tudni kell, hogy nem csak a szlalommal foglalkozunk az együtt töltött 2 óránk alkalmával.
Néhány kép bizonyítja, hogy mi is és a kutyák is jól érzik magukat:

Mindkettőnk kedvenc elfoglaltsága miközben a kutyák rohangálnak, a fotózás:

Háttér fotót készítette: Nagy Orsolya

Variációk vizes témára:

Fotó: Nagy Orsolya

Pár kép Ingridől:

 Néhány sztárfotó Jamie-ről:

Fotó: Nagy Orsolya

Fotó: Nagy Orsolya

És a végére, amikor labdamán kutyákok találkoznak, kéretik nem nevetni Jamie fején :) 

Fotó: Nagy Orsolya

Kopasz Jamie

Ismééét, itt... :)

Nagyon sok emlékezetes dolog történt velünk az utóbbi pár hétben, csak sajnos az időhiány keresztülhúzta számításaimat, így most csak a legfontosabbról:

Jamie megkopaszodott!!! Évivel leegyeztetve a birka, illetve kutyanyírást; szombaton kutyaiskola után ejtettük meg náluk, Sándorfalván.

Mikor megérkeztünk 7 kutya várt minket, igen, ők mind Gabi, Évi kutyái. Jamie szokásához híven rögtön udvarlásba kezdett, már a férfiasságától való megvonás is szóba jött, csak Évi mégsem orvos... miért nem tanítanak ilyeneket kozmetikusoknak?! :) Senki sem ijedjen meg, nem szeretném Jamiet ilyen téren bántani. :)
Csajokkal nagyon jót beszélgettünk, miközben a művészi alkotás készülőben volt. Természetesen sokat emlegetett témánk volt a kutya, kutyázás, milyen terveink vannak ezzel kapcsolatban. Nagyon gyorsan eltelt az a pár óra, nem  úgy, mint Jamienek. 4,5 órát töltött az asztalon, ülve, állva. Mikor elkezdtük, attól féltem, hogy a nyírógép hangja megijeszti, de a kezdeti ijedség a végére olyan szintre fajult, hogy már egyszer-egyszer el is aludt, miközben Évi nyírta. Sőt mi több, ha nem ocsúdik fel időben, akkor le is esett volna, mivel nem tud álltában aludni.

Sokat gondolkodtam, hogy jól tettem-e a kopasztást, a Sors megint igazolt, mint már sokszor. Két kullancsot fedeztem fel kutyámban, akik épp Jamie vért kívántak. A hívatlan látogatókat még egyszerűen ki tudtam szedni, egy csepp vér sem volt bennük, mivel a épp, hogy csak odaértek a bőréhez.

Pár kép Jamieről, egyik kedvencem róla, téli szőrben, picit vizesen:

Kint a Vadkerti-tónál 2012.januárjában

Első kép kozmetika után:

Leszállva a kozmetikai asztalról

Jamie eddig, hiéna kutya volt, ma megkaptam, hogy tűzoltó kutyám van, gondolom a dalmata fajtájára gondolt a kiscsaj. :)

Már kezdek hozzászokni

Oktatóvá válás élményei

Tudom, hogy van egy olyan oldala a honlapomnak, hogy kutyaiskola, csak szeretném elújságolni, hogy milyen újabb lépcsőfokot sikerül lassan megmásznom. 

Mint már említettem, ősszel elvállaltuk a Kölyök Klub/ovi vezetését Mónival. Nem egy egyszerű feladat, az alig 10 hetes és a már majdnem alapfokra érett 6-7 hónapos kutyákat mindenki számára élvezhető közegben tartani. Figyelni kell a méretbeli, temperamentumbeli különbségekre. Eddig még nem volt alkalom arra, hogy a fent említett okok miatt szétszedjük a csoportot, mert megoldhatatlanná vált volna a helyzet. Remélem nem is lesz rá szükség. Elsősorban itt a célunk, hogy a gazdák jól érezzék magukat valamilyen szinten irányított közegben. Jobban megismerhessék kutyájuk jellemét, és pár alapvető engedelmes feladatot elsajátíthassanak.  

Múlt héten kaptam egy lehetőséget, hogy alapfokú csoportot megfigyelhessek a sulin, kint voltam szombaton és vasárnap is. Kicsit megerőltető, de ez elkerülhetetlen. Csak remélni tudom, hogy mindenki, aki számomra fontos, támogat ebben, mert elég fárasztó, illetve költséges számomra. 

Csak egy kis ízelítő, hogy milyen volt a vasárnap, amikor Jamie is velem volt.

8:00-9:00 Irányított klub: most a bemutatót gyakoroltuk épp, habár mi nem leszünk benne, jó volt közel 10 kutyával elgyakorolni a koreográfiát, trükköket egyszerre csinálni. (mindezt természetesen póráz nélkül)

9:00-10:00 ŐV, Nyomkövetés: ebben most nem remekeltünk, mert Jamie hős szerelmesnek mutatkozott, és picit szétesett. 

10:00-11:00 Kölyök Klub: most nem vittem be Jamiet, pedig már-már elengedhetetlen kelléknek bizonyult a pöttyös. :) Nagyon sokan jöttek, és tudtam, hogy rengeteg mindenre kell majd figyelni, és nem biztos, hogy az én kutyám a szétesésből össze tudná magát szedni. Összesen 13-an voltunk, eszméletlen volt, imádom csinálni. Ilyenkor a legaranyosabbak, legfejleszthetőbbek a kicsik. Igen, elengedhetetlennek tartom a kölyökkori szocializációt. Hála, egyre többen jönnek erre rá, a gazdik is egyre több ismerettel jönnek a sulira. Nincs abból gondjuk, pl ha a kölyök felsír egy-egy játék során, stb... Természetesen a durvaságokat nem díjazzuk, és igyekszünk elejét venni, de egy egészséges játékban is megtörténik az, ami már rossz az egyik kölyöknek, és ilyenkor ennek hangot is ad. Nagyon sok "kutyakommentárral" igyekszünk helyes képet adni a gazdiknak, ez néha még nehezen megy, mert amit saját magad látsz, nem biztos hogy le is bírod kommunikálni. Ámbár igyekszik az ember mindenben fejlődni. A vasárnapi foglalkozást igyekeztük játékossá tenni, nem volt különösebb elmélet, csak a kutyák, a gazdik és a játék!!! :)

12:00-13:30: alapfok, a 6 tagú csoport, 7 tagra növekedett. Egy német juhász csatlakozott a csoporthoz, akit az oviból elég érettnek gondoltunk. Gábornak, gazdinak nem is jelentett gondot, hogy tovább maradjon a sulin. Nagyon jó volt megfigyelni, hogy egy új kutya miket vált ki a már másodszorra találkozó kutyákból, miként változtatta a csoportot,egy-egy kutya viselkedését a jelenléte.

A szünetekben Jamie velem volt, labdáztunk, frizbire most nem volt lehetőség, mert nagyon fújt a szél, illetve  a többi oktató kutyájának társaságát élvezte pöttyösöm.

Közel 6 órás kintlét után sikerült, 15:30-ra hazaérnem.  Gondolhatjátok, elfáradtam, mint a dög, de Jamie is. :)

De mit is szerettem volna ebből kihozni. A jelenlegi suli rendszerben, ahhoz hogy valaki tanfolyamvezető  válhasson, számos tapasztalatra kell szert tennie a következő állomások segítségével:

- megfigyelő: a tanfolyam megfigyelése - gazdák, kutyák- Ki hogyan áll hozzá, ki az, aki lemaradt, akinek több segítség kell. A kutyák esetében a kommunikációt, a csoportban , falkában betöltött szerepét, ezek változását. Domináns viselkedés, agresszió, félelem megnyilvánulását egyes esetekben.

- segítő/segédoktató: Részt venni a tanításban, egyes feladatok, elmélet, játék elmagyarázása. Gazdák segítése, problémák feltárása, ha bármi gond adódna a kutyák között, akkor abban segíteni, megoldani. Az egész tanfolyam alatt, míg az oktató a gazdákkal foglalkozik, akkor a kutyák figyelése, egyes esetekben beavatkozás a nem kívánt cselekvésbe. Sorolhatnám még.

- oktató: ő az, aki az egész tanfolyam menetét meghatározza. Hiába van egy menetrend, neki kell meglátnia, hogy mik azok a részek, amiket gyakorolni kell, amik kevesebb-több időt igényelnek. Nagy felelősség ez, hiszen a jó hangulat elengedhetetlen, meg kell találni a megfelelő hangot a gazdikkal és a kutyákkal.  (inkább a gazdikkal)

Ez természetesen az én meglátásom, nem a suli által meghatározott titulus, feladatkör, természetesen az ennél kicsit bonyolultabb.

A lényeg a lényeg, hogy mindezt azért is csinálom, hogy egyszer oktatóvá válhassak. Másodrészt azért, hogy kisvárosomban, Soltvadkerten egy olyan kutyás közösség jöhessen létre, ahol ugyanúgy szabadon lehetnek a kutyák, játszva megismerhessék a határokat. Nem gondolom, hogy én lennék csak hasonló gondolkodású ember itt, de lehet hogy tapasztalatom támogató jellegű lenne. Tudom, hogy sok mindent tudok, hisz nem most kezdtem kutyázni, azonban nagyon sok minden nem rég világosult meg bennem, és mindezek mellé már csak tapasztalat hiányzik, még több megoldásra váró helyzet, amiből az ember tanulhat. Szóval mászom a lépcsőket, hogy még többet és jobban lássak a hegy tetejéről...

Pár kép a Kölyök Klubról, ovinkról, amik gondolom magukért beszélnek:

A játék élvezete

Azonos méretek találkozása

Közös játék a kutyával  

Játék a kutyával csapó 2. 

Sok kutya-gazda az ovin

Jamie, mint a felnőtt kutya kellék :)

Nagyon sok gazdi

Félős vizsla bátorítása

Kölyköknek csak a játék a lényeg

Azért ha hívják őket, így rohannak a gazdihoz :)

Ügyességi szint 4-es vizsga

Huh, rájöttem, hogy a nívós blogírás nem is olyan egyszerű. Sokat gondolkodtam a témákon, amikről írhatnék, csak úgy magamnak, vagy Nektek, akik olvassátok ezeket. 

A jelen témának a K99 vizsgarendszerben az Ügyességi ágazat 4-es szintének bemutatását választottam, elemeire lebontva, valamint hogyan is állunk Jamievel a tanulásban.

Tudom, tudom... ennek már egyszer nekifutottunk, és el is értünk 81 pontot, aminek sokan nagyon örülnének, de én más célokat tűztem ki. Többek között azt, hogy 5-ös szintig 90 pont feletti eredményekkel végezzünk. A kutyasuli oktatói, és a barátaim, párom nem is lepődött meg azon, hogy újra nekivágunk! Mi az hogy... nekivágunk és 90 pont feletti értéket érünk el, mert bennünk van.

Akkor lássuk milyen összetevők alkotják a 4-es szintet:

Apport: 15 pont

Akadály: 15 pont

Kézjel: 20 pont

Irányítás: 20 pont

Megállítás: 20 pont

Szagazonosítás: 10 pont

Összesen 100 pont

Akkor most egy kicsit részleteire bontva:

1. Apport:

A gazda leül egy székbe vagy a földre, a kutya mellette nyugodtan ül. A bíró jelzésére kidobja a tárgyat min. 5 méterre. Kiadja a „hozd!” vezényszót, mire a kutya beapportírozza a tárgyat a gazdának és az „ölbe!” vezényszóra az ölébe teszi.

Ahogyan mi állunk: Jamie abszolút megértette a feladat lényegét, sokan ezt a feladatot úgy kezdik el, hogy a kutyát leültetik és úgy ülnek bele a székbe, ezt próbáltam kicsit szebbé, nehezebbé formálni. Már ülök a székben, mikor a "lábhoz" vezényszóval Jamie megkerüli a széket majd az "ül" parancsra leül a szék mellé. A labda eldobásakor érzem még, hogy megfeszül, de nem mozdul el mellőlem. Az apport 10/10-szer sikerül, nem jelent neki gondot ölbe tenni a labdát.

Ezt a feladatot, azaz, hogy az ölembe tegye a labdát formálással tanítottam meg korábban.

Úgy gondolom, hogy ez a feladat nem jelenthet számunkra problémát.

2. Akadály: 

- karika és 6 pálcás szlalom (15 pont)

A gazda alapállást vesz fel az előre kihelyezett karika előtt. A bíró jelzésére a gazda a kutya mellett futva rávezeti őt a karikára "akadály" vezényszóval, és a 6 pálcás szlalomra "szlalom". A vezényszavak mellé kézjelek is használhatók.

Szükség esetén a feladat kétszer újrakezdhető.

Ahogyan mi állunk: A korábbi vizsga előtt gyakoroltuk a feladatot, azonban egy rossz ugrás következtében Jamiere ráesett a karika, emiatt nem ugrotta meg a vizsgán, és a szlalomunk sem volt épp a kiváló kategória. Mindkét akadályt újra át kell vennünk. Ehhez kell majd vennem egy hullahopp karikát. Valamint össze kell szednem pár pálcát, régi felmosó, partfis nyél kiválóan megteszi. (Az már más kérdés, hogyan fogom a földbe állítani)

Ez az a feladat, amit még nem gyakoroltam és újra a nulláról kell elkezdenem felépíteni.  Mindenképp figyelni kell, hogy Jamieben mennyire maradt meg a félelem a karika iránt.

Itt van egy videó a szlalom tanítására. Azt hiszem ezt fogom használni.

3. Kézjel: 

- ültetésből fektetés, állítás, ültetés, állítás; 15 m távolságból

A gazda a kihelyezett vonalnál leülteti a kutyát, majd a bíró jelzésére kilép a kutya mellől és a 15 méteres távolságot jelző vonal mögé áll. A bíró jelzésére megkezdi a feladat végrehajtását, a pozíciókat a megadott sorrendben kézjellel végrehajtatja a kutyával. Kívánatos a kutya részéről: A gazda kézjelére a kutya határozottan reagál, felveszi az adott pozíciót és a következő kézjelig azt kitartja. A feladatsort úgy hajtja végre, hogy közben a helyét nem hagyja el, a vonalat nem lépi át.

Ahogyan mi állunk:  Ez az egyik kedvencem, eddig soha nem okozott problémát a vizsgákon, remélem hogy most sem fog.

Ami Jamie végrehajtásában megfigyelhető, hogy az utolsó állításnál egyik mancsát átrakja a pálcán. Ezt úgy vehetem ki belőle, hogy feladat részenként megkapja a jutalmát, azaz  a fektetés után kaja, állítás után kaja, ültetés után kaja, és a végső állítás után csak akkor kaphat jutalmat, ha az tökéletes, azaz a pálcán belül van a mancsa. 

Valamint, amit szeretnék begyakorolni számára, hogy az ülésből fekvés minden alkalommal úgy valósuljon meg, hogy hátrafelé fekszik le, azaz a mellső lábak maradnak egyhelyben, és a hátsóját tolja fekvésbe. Jelenleg ez úgy néz ki, hogy a mellső lábakat tolja előre, és a feneke marad egy helyben. Ezt úgy lehet megtanítani, hogy a kutya mellső lábai elé áll az ember, így nem engedünk teret a mellső lábainak a helyváltoztatáshoz.

4. Irányítás:

- 3 bója egy vonalban, egymástól 5 méterre kihelyezve, 2 bójához küldés

A bíró megadja, hogy az alakzat melyik oldalát kell tejesíteni. A gazda feláll a középső bójától 5 méterrel lévő kiindulóponthoz a kutyájával, majd a középső bójához küldi és ott fekteti. Ezután a bíró által megadott irányban levő második bójához küldi a kutyát és fektet.

Ahogyan mi állunk: Alapvetően Jamie tudja mi a feladat, és azzal sincs probléma, hogy nagy hévvel kimenjen a bójákhoz. A bal oldalra való kimenetel néha problémás. Sokszor ugat, és nyüszög a feladat közben. Ezt mindenképp ki kell venni belőle. Anita, aki legutóbb is vizsgáztatott bennünket, is megjegyezte az ugatást.  Ezt véleményem szerint azzal a legegyszerűbb kivenni belőle, hogy mindenképp nyugodt állapotban, egy fárasztó séta után valósuljon meg a gyakorlás. A bóják közötti távolságot csökkentve, először csak az egyik oldal begyakorlásával,  majd a másikkal. Aztán ha pontos, csöndes a bójához kimenetel, akkor lehet a távolságokat növelni. A klikket csak akkor adni, és örülni, ha csöndben végrehajtotta a feladatot, ha történt valami, akkor a "nem jó"-val elvinni a kutyát a feladatból, azaz kimozdítani onnan.

5. Megállítás:

- 30 méterről, fektetés 15 m és 20 m között

A gazda a kihelyezett vonalnál lefekteti a kutyát, majd a bíró jelzésére kilép a kutya mellől és a 30 méteres távolságot jelző vonal mögé megy. A bíró jelzésére a gazda hívja a kutyát, majd a kijelölt sávban egy vezényszóval fekteti.

Ahogyan mi állunk: A vizsgán meg lettünk dicsérve, mert a Ü3-as vizsgánkon nagyon lassan jött be Jamie, mivel tudatában volt mi is lesz feladat. Ezt sikerült Ü4-re felturbóztunk.

Úgy gondolom, hogy megint szükség lesz egy-két láb között eldobott labdára, illetve megállítás nélküli behíváshoz. Nem gondolom, hogy ezzel olyasmi baj lenne, hogy átlépi a vonalat, még sosem volt ilyesmi gond.

6. Szagazonosítás:

- két cipő, saját szag, egyszeri választás

A gazda a kutyával a feladat megkezdése előtt feláll az alapvonalhoz (vagy leül egy székre), közli a jelzés módját, majd a bíró jelzésére megkezdi a feladatot. Először „szimat!” vezényszóra szagot ad a kutyának a keresendő cipő párjából, majd a „keresd!” vezényszóra a kutyának ki kell választania, és az előre közölt módon egyértelműen jeleznie kell a megfelelő cipőt.

A gazda nem bátoríthatja, vagy irányíthatja a kutyát semmilyen módon, miután az átlépte az alapvonalat. Visszahívni és újraindítani a kutyát egyszer lehet mindkét feladatrészben, de csak akkor, amikor a kutya nincs a cipők közelében.

Kívánatos feladat-végrehajtás

Szagfelvételnél a kutya vezényszóra orrát a cipő nyílt részéhez teszi, és ott tartja, amíg a gazda ki nem adja a keresésre vonatkozó vezényszót. Ekkor a kutya a cipők felé indul és megkezdi a keresést, majd a keresendő cipőnél megáll, és felveszi a gazda által előre közölt jelzési pozíciót, azt kitartja, míg a gazda nem jelzi a feladat végét.

Ahogyan mi állunk: Az előző Ü4-en sajnos Jamie szagfelvételt nem épp a kért ideig tartotta ki, hamarabb kikapta az orrát a cipőből, valamint az utasításomat sem várta meg, hogy megkeresse a cipőt, illetve 3. hibaként értékelhető, hogy nem szagolta a cipőket, hanem egyszerűen kiválasztotta a megfelelő cipőt. Ennél a feladatnál fontos, hogy meglegyen a helyes szagfelvétel, keresés, jelzés-ami a mi esetünkben az apport lett-. Erre gyúrunk most rá nagyon Fruzsi szagazonosítás jegyzetére hagyatkozva. Jelenleg ott tartunk, hogy Jamie stabilan (hozzá képest) kiállja azt az időt, amíg az orrát a cipőben kell tartania, valamint eljutottunk, pont tegnap, hogy 6 cipőt képes volt a kis okos végig szagolni!!! Szóval ebben is magasabb szintre fogunk lépni!!! 

Így összefoglalva több helyen kell csiszolgatnom magunkat, akadályokat kellene mihamarabb elkezdeni gyakorolni. Azonban úgy gondolom, hogy ezek tudatában, illetve látva a megoldási alternatívákat egyszerűbb lesz az utunk a sikeres vizsgához.


És hogy kedvem ne szegjem, végére zárásként itt van egy videó az Ü3-es vizsgánkról, mert megéri sokat dolgozni. :)